Egy lépés hátra, majd mégegy és mégegy...

Van még egy nagy baj, hogy le kell fosztani az emberekről a kisebbik rossz filozófiáját. Minden embert, aki úgy érzi, hogy ott van a politikai paletta, és nem nagyon lát olyan embert, akit lehetne választani, azt arra szokták biztatni, hogy "nem baj, válaszd a kisebbik rosszat!" A kisebbik rossz filozófia a félelem filozófiája. Az arról szól, hogy a választás neked egyet jelent: te mindig veszíteni fogsz. Eldöntheted, hogy az addig elért eredményekből egy lépéssel hátrébb lépsz, vagy hárommal lépsz hátrébb, de hogy előre nem fogsz lépni, ebben biztos lehetsz, ezért fogadd el, hogy az egy lépéssel hátrébb lépés az egy jó megoldás, majd a következő négy évben megint egy lépéssel fogsz hátrébb lépni, és megint, de nem fogsz előre lépni. Én erre azt tudom mondani, hogy azt hiszem, az elmúlt húsz évben elég volt a hátrafelé lépésekből, meg a kisebbik rossznak a választásából, mi szeretnénk előre lépni!

Az előrelépés érdekében tisztázni kell Magyarországon, hogy kitől származnak a jogok, hogy miből származtatható a törvény, ugyanis itt egy olyan törvénytelenség működik, aminek az ún. pszeudotörvényeit még a hatalmi elit sem tartja be. Tehát ő létrehozott magának egy törvényi keretrendszert, ezt velünk betartatja, viszont önmaga sem tartja be. Tehát sehogyan sincs értelme, viszont egy biztos, hogy amíg egy demokráciában a néptől származik a hatalom, itt sosem származott a néptől. Ez de jure és de facto. A de jure az származtatás valamiből, tehát mi soha nem adtuk oda mondjuk egy alkotmánynak az akaratunkat, és hogy ebből ki lehessen bontani, ezek a legfontosabb alapelvek, hogy a népnek kell elfogadni. Hogy a népnek elmondhassuk azt, hogy Magyarországon az alkotmány legyen valóságos, ami összeköti Magyarországot az ezeréves Magyarországgal, mert a mai alkotmányunk 1919. március 21-gyel és Kun Bélával köt össze minket. Úgy gondolom, hogy nem itt kéne tovább folytatnunk tovább.

Ha valaki emlékszik rá, hogy mi a legnagyobb problémánk, az az, hogy a politika nincs ellenőrizve ebben az országban. Azért nem szabad elfelejteni saját jogfejlődésünk eredményeit, mert azok a legfontosabb támaszai. Ha megnézzük azt a parlamentet, ami a Kossuth téren van, az egy szimmetrikus épület. Két darab nagy terem van benne. Valami oknál fogva az elődeink belátták, hogy nekik, ennek a magyar nemzetnek, egy ilyen típusú működés való, a történelem ezt termelte ki magából, ezt pedig úgy hívják, hogy kétkamarás rendszer. Van benne alsó- és felsőház. Az alsóházban a politikával és a pártokkal, a felső házban pedig a társadalmi önellenőrzést biztosító szervekkel, akik nem engedik meg, hogy az megtörténjen, ami 2008-ban, amire a Svájci Néppártnak a helyi képviselője Zürichben azt mondta, hogy zéró demokrácia. Hogy egy le nem fordított, el nem olvasott alkotmányt, a Lisszaboni Szerződést, ami lemond Magyarország összes állami jogköréről - ezt a döntő többséggel jobb- és baloldal egyaránt elfogadja, anélkül, hogy az embereket megkérdezték volna. Érdekes, hogy Írországban az embereket megkérdezték. A szerződés mögött több kétes hírű embernek a társasága áll és 23 embernek van hozzá köze.

Egyes, kettes, hármas, négyes, ötös számú csapatok vannak - nekünk van egy durvább kifejezésünk erre a dologra, hogy eddig bizony mi a pártok sejhaját alaposan kinyaltuk. Mindannyian. Azok is, akik elmentek szavazni, és azok is, akik nem. Én soha életemben nem szavaztam. Én 1989-ben 17 éves fiatalként nagy lelkesen úgy gondoltam, hogy akkor itt most meglesz a nagy változás, fölmegyünk Budapestre, és meghallgatjuk, miket mondanak. Ez akkoriban nem volt szabad, mert én katonai középiskolás voltam, és meg is kaptam a kiosztásomat ezért, mert nem tudták, hogy hol vagyok. Feljöttünk lelkesen Budapestre, és megszülettek bennem kételyek, mert valahogy ellencsengéseket láttam a mondanivalók között. Azt vettem észre, hogy azok, akik azt mondják, hogy ők nem lesznek párt, és segíteni fogják a demokratikus folyamatokat, és akkor megjelenik pártköntösbe öltözve, aztán olyan mondatokat mondtak el, aminek olyan nemzetellenes szaga volt. Utána megnéztem, hogy kikkel kötöttek szövetséget, akkor még inkább, majd utána, hogy ezt megválasztották, azt vettem észre, hogy nem arról szól, hogy mi most kimentünk a zárkából, és elkezdjük a saját életünket, és ha majd a saját életünkben annyira rosszul mennek a dolgaink, akkor majd talán keresünk egy másik börtönőrt, aki vigyázni fog ránk. Én úgy látom, hogy egyik börtönből átsétáltunk a másik börtönbe. Ennek megteremtették a jogi és gazdasági alapjait.

Az ellopott ország

'82-ben például az akkori nemzetközi valutaalap hitellel, illetve azzal a törvénnyel, ami a valutaalapnak Magyarországon állam fölötti jogokat biztosított. Azóta is ez érvényben van. A nemzetközi valutaalapnak Magyarországon állam fölötti jogai vannak, ugyanis törvényi eljárás alól mentes minden tevékenysége. És akkoriban, nem tudom, ki mennyire emlékszik rá, Németh Miklós annak idején kiállt, és elmondta, hogy nem hétmilliárd dollár az állami adósság, hanem 22 milliárd dollár. Hogy egy év alatt hogyan lett ennyi, azt senki nem tudja megmondani azóta sem, de egy biztos, hogy attól a pillanattól fogva az önrendelkezését még vissza nem nyert Magyarországot kényszerpályára terelték, hiszen abban a pillanatban megkezdődött az állami vagyon kiárusítása, azon a címen, hogy itt majd ezzel kell helyrehozni a gazdaságot és pótolni kell az államadósságnak a dolgait. Azóta tízszer nagyobb az államadósság, és az állami vagyon 93%-a eltűnt. Most mindenki gondolkodjon el rajta, hogy mi, az ország hová tartozunk.

Jól látható módon föl akarják számolni a nemzetet, először azzal, hogy megszabadítják minden vagyoni elemétől. El akarják lehetetleníteni az önkormányzatokat - a kötvénykibocsátások most erről szólnak -, és úgy néz ki, hogy abba az állapotba szeretnék az országot sodorni, hogy ugyanaz a rendszer épüljön ki, mint ami Nyugat-Európában van. Az emberek nem házas emberek lesznek, hanem bérlős emberek lesznek, akiknek férjük vagy feleségük lesz. Azt kell megérteni, hogy Nyugat-Európában 85%-ban bérlik a házakat, a leggazdagabb kategóriájú emberek engedhetik meg azt, hogy saját lakásuk legyen. Magyarországon döntő részben az emberek házasak - ezt így mondja a magyar nép, hogy az a valaki, akinek háza van. Ez nagyon fontos, mert a népi gondolkodásban nagyon mélyen benne van az, hogy van egy hely, ahová vissza tudunk húzódni, ami a miénk, amit akárhogyan formálhatunk, alakíthatunk, és a teremtő munka sosem fog félbeszakadni. A másik oldal nem erről szól, az talán jobban fizetett, de mégiscsak egy rabszolgatartó társadalomként kezd el funkcionálni. Ezt mindenkinek nagyon fontos észben tartania! Elmehetsz, a barbecue mártást megveheted, megveheted a thaiföldi csirkesalátát, sok minden egyéb mást megvehetsz, vehetsz egy új autót, vehetsz akármit, de otthont nem tudsz magadnak teremteni. Egy olyan életet élsz le, aminek döntő többségében arról, hogy testi-lelki-szellemi tartalommal nap-mint-nap növekedjél, szó sincs.

Akkor nézzük meg, hogy mi történt a magyar közoktatással is! Van olyan színvonalunk, mint '89-ben volt? S akkor nézzük, '89-es egészségügyi színvonalunk megmaradt? Vagy '89-ben lévő életszínvonalaink megmaradtak? Nem maradtak meg, és nyugodtan nézzük meg, '89-ben a virsli még virsli volt. '89-ben a közbiztonság még közbiztonság volt. Értsük már meg, hogy a legfontosabb dologban semmivel nem léptünk előre. A tanulók terhei is növekedtek, a tanárok tele vannak adminisztrációval, szétszaggatott iskolákkal, gazdaságilag romba dőlő intézményekkel, és mindenféle egyéb mással, de meg kell érteni, hogy a legnagyobb gazdasági befektetésünk még mindig az, hogy ha valaki a következő generációval foglalkozik. Hogy ha ott tehetséges, talpraesett, ötletgazdag, kreatív emberek vannak, akik jól működtethetők és mozgathatók. De az államnak mindig az a legfontosabb feladata, hogy az egyén az tudjon magáról gondoskodni, önellátó legyen, hiszen akkor az államnak sokkal kevesebb feladata van. Tehát minél erősebb legyen gazdaságilag, az a feladata, hogy minél képzettebb legyen, hiszen így egyre nagyobb hasznot hoz a társadalom számára.

Akkor az a nagy kérdés, hogy akik az ezzel ellenkező irányú folyamatokat működtetik, azok vajon mit akarnak? Mert stratégiailag ez azt jelenti, hogy valakinek nem ez a szándéka, hanem egy felszámolás a szándéka.

Befeketítés

- Ezek a valakik ennyire tudatosak, ennyire el van tervezve az egész?

- Mondok egy egyszerű példát. Ha valaki '89-ben kiáll, és azt mondja, hogy hölgyek, urak, eddig megszállt ország voltunk, a megszállt országban lévő dolgokért a Szovjetunió a felelős, mint megszálló. Mi most egy szabad országot akarunk elindítani, és új alkotmányt hozunk létre, megállapítjuk, hogy Magyarország milyen államforma, és ebben haladunk tovább. Szó sem lehet az 1949-es alkotmány toldozgatott, foldozgatott módosításáról, mert erre nekünk nincsen szükségünk, kezdjük úgy, hogy 1944-ben volt az utolsó szabadon választott magyar kormány. '44-ben a németek megszállják Magyarországot, a nyilas kormány már nem szabad magyar kormány, tehát egy megszállt országban lévő kormány. 1944 után folytatjuk ezt a történeti folyamatot. Na ekkor azt mondták volna, hogy hölgyek, urak, itt 1982-ben a hitelt ideadta, az kerüljön vissza az oroszoktól, a megszállóktól, meg a nómenklatúrájuktól, mert mi nem kértük, mert egy önrendelkező ország, ha kér segítséget, akkor oké, akkor megértjük, de amikor nem kérünk, vagy nem mi kérjük, akkor ki kérte? Ők ezt annyira jól végiggondolták, hogy már évtizedek óta ezt művelik.

A mostani választások ideje is erről szól. Ez egy végiggondolt játék. Tudták, hogy a radikálisok itt meg fognak erősödni, és ezeket a radikálisokat már szörnyen befeketítették Nyugat-Európában. Két éve folyik ez a befektetítő munka. Képzeljük el, hogy egy ír társadalmi szervezet vezetője nincs tisztában azzal, hogy Magyarországnak Budapest a fővárosa, nem tudja, hogy van Balaton, nem tudja, hogy van Hortobágy, csikósok, meg gulyás. Semmit nem tud róla, egyvalamit tud, hogy Magyarország egy fasizálódó ország, ahol üldözik az etnikumot, gyilkosságok történnek az országban mindenhol, félkatonai szervezetek uralják a vidéket, és hogy aki meglobogtatja az Árpát-Huntának a zászlaját - Árpád-Hunta, így hívják odakint az árpádsávos lobogót - az a nyilaskeresztes pártnak, a fasisztáknak az utóda. Tehát azok a magyar társadalmi, civil szervezetek, akik ezt a kezükbe fölveszik, vagy azok, akik pártként használják, azok biztos, hogy fasiszták. Ez két éve van előkészítve. Több, mint kétezer riport, TV-adás került a nyugat-európai sajtóba, ami csak ezzel foglalkozott. Amikor nemrégiben nyugat-európai körúton voltunk, nem volt nap, amikor ne jelent volna meg akár Zürichben, akár Münchenben ilyen jellegű cikk, tartalom, döntő részben magyar írók tollából. Hogy ki finanszírozza, hogy magyar írók megjelenjenek a nagy külföldi napilapokban? Ha belegondolunk, ez egy elképesztő dolog. Azt fontos kijelentenem, hogy a Magyarok Szövetsége nem tudja elfogadni azt, aki meg akarja osztani a magyar nemzetet. Tehát az, ami itt zajlott választási hadjárat címén, az a nemzet megosztása volt. A teljesen kirekesztő az volt, aki azt monda, hogy ne rekesszünk ki másokat. Azt mondom, ennek a gondolkodásnak nincs értelme.

Ha valaki megkérdezi, hogy ki tartozik a Magyarok Szövetségéhez, azt szoktam mondani, hogy a jobb és a baloldal. Amit itt most így mondanak. Így egészében. És akkor kérdi, hogy akkor ti most középen vagytok? Mondom, nem. Ez az egész - nem értitek meg? Ez az egész az. És azért, mert az emberek ezt az állítólagos jobb- és baloldaliságot egy képzelt riportként működtetik. A pártoknak a dolgai is egy pszichológiai eredmény itt Magyarországon. A pszichológiai eredmény arról szól, hogy a társadalom 60%-a nem tartozik semmilyen közösséghez. Másfélmillió embernek nincs családja, nincs még barátja sem. Ez a Béres Rt. által kért közvélemény-kutatás eredménye. Arról szól a párt, hogy én egy elvi fáraón keresztül egy elvi közösséghez tartozom. Igaz, hogy a lépcsőházban lakó másik jobbos, vagy balos - azt én úgy utálom, amennyire csak lehet - de egy elvi közösséghez tartozom, akinek a vezetőjével sem fogok találkozni soha, aki nekem a legtiszteltebb személy, és megpróbálom elhinni, hogy ő győz. Vagy ha nem győz, akkor pedig győzhetett volna. Egy olyan közösség jön létre, ami nincsen. Egy Mátrix, hogyha valaki látta azt a filmet. Egy Mátrix, ahol az emberek nem szerves közösségekben próbálnak gondolkodni, hanem egy elvi közösséget raknak össze. A végén annyit tudok mondani, hogy mondjuk már meg, hogy a pártok mit csinálnak mondjuk itt Debrecenben. Tehát mit tesznek oda az embereknek, hogy na, akkor jobb legyen az életük, könnyebben menjen a gazdasági élet, vagy bármi. Tehát ott, amit helyben meg kell oldani, hogy a kismamáknak jobb legyen, a nyugdíjasoknak jobb legyen. Mit tesz egy párt? S azt mondja, hogy ha ő majd hatalomra kerül, akkor fog tenni valamit. Elnézést, akkor honnét tudja, milyen problémák vannak, ha nem dolgozik benne a problémában? Hát akkor nem tud róla semmit! Ugye azt mindannyian tudjuk, hogy csak cselekvéssel lehet tapasztalatot szerezni. Az, hogy így állunk, és nézünk kifelé valahonnan, nézzük egy magas épület tetejéről az embereket, akkor nem tudjuk, hogy mik vannak. Milyen érzelmek vannak bennük, mik azok, amik nyomasztják, és mitől hal meg hamarabb, mint korábban bármikor, vagy miért van az, hogy a középkorú magyar férfiak háromszor olyan gyorsan halnak meg, mint a hetvenes években? Akkor Ausztriánál jobb volt az arányunk a középkorú férfiak halálozásában, most háromszor többen halnak meg ugyanazon korosztály tagjai közül. Azért halnak meg, mert nincs jövőképük. Ha nincs hit, nincs jövőkép, akkor persze, hogy az ember bele szokott halni. De van még egy nagyon fontos dolog. 1982 óta a magyar lakosságnak a munkaképes része GMK-zik, majd utána túlmunkázik, meg két műszakban dolgozik. Ez van. Belehaltak a férfiak a munkába az elmúlt 25 évben. A férfiak döntő többsége 50 éves korában földobta a pacskert, mert 16-18 órákat dolgozott azért, hogy állítólagosan a családját kimentse a nehéz, éppen mindig szorult gazdasági helyzetből. Emlékezzünk csak vissza mondjuk a Szomszédok című fantasztikus teleregényre! Miről szólt, emlékszünk? Az epizódok végén mindig olyan halálra vált hangulattal mindenki összegezte az életet és arról szólt, hogy akkor most a Lánchídról le kell ugrani a Dunába, és akkor majd talán csak jobb lesz, igaz? Arra ösztönözték ezt az országot, hogy a fiatalok meneküljenek innen el. Most is arra buzdítanak, hogy az a nagyon kevés, aki megszületik, az meneküljön innen el.

Az összetartás fontossága

- De mit kell tennünk, hogy szabaduljunk ebből a szorult helyzetből?

- Ennek a globális elgondolásnak maga a lokalitás a legfontosabb ellensége. A lokalitásnak két fontos, a természetben kialakult közössége, szervezete van. Ami akkor is, amikor a királyok elrontottak mindent, a kormányok mindent rosszul csináltak, mégis működőképessé tette magát a társadalmat. Ugyanis a társadalom nem a tudományok mentén létrehozott szaktudományokból áll, hanem a társadalom az emberekből áll, és az emberek tapasztalati tőkéjéből, amit egymásnak adnak át. Ez a két szerveződés, ami létrejött, ezt úgy hívják, hogy család, és nemzet. Ez a kettő az, ami most jelen pillanatban a globális hatalmak útjában áll. Körülbelül azt a számítást végezték el a közgazdászaik, hogy a globális tőke kétszer, hatszor - nemzettől függően - több pénzt tudna kisajtolni az emberekből, ha a családot és a nemzetet felbontaná. A nemzetet nemzetek fölötti szervezetek létrehozásával kívánja felbontani. Ilyen az Európai Unió. Miről szól? Nemzet, add föl az önrendelkezésedet, és ezen jogaidat add át egy másik szervezetnek, aki majd nem biztos, hogy azt csinálja, ami neked kell. A családokat pedig úgy, hogy megszünteti a családi vagyonnak a lehetőségét, tehát a lehető legjobban felszámolják azokat, hogy legyen valakinek kertje, telke, egy háza. Tehát a legfontosabb összetartó erő a közös otthonnak a képe, ez számolódjon föl. Az együtt töltött idő kerüljön fölszámolásra. Hogy a végén az emberek ne találkozzanak egymással, és hát igen, van egy gyermekem, aki a társadalomnak egy olyan tagja, akivel esetleg sűrűbben találkozok, de nem biztos, hogy a munkatársaimmal sűrűbben találkozok, mint a gyerekemmel. Tehát ezt a kettőt, amikor fölszámoljuk, ettől a pillanattól fogva neki óriási haszon az egész, az egész élet. Viszont elárulom, ez egy öngyilkos folyamat, mert ez a társadalom önfelszámolása. A globális tőkével az a baj, hogy úgy működik, mint a rák. Ugyanis a rákot, vagy mondjuk úgy, egy élősködőt, vagy egy ragadozót mi érdekli az életben? Az, hogy az oroszlán megfog mondjuk egy gnút, ő ezt megeszi, és ettől gyarapodik. Az a baj, hogy nem természetesen működik a tőke, a civilizációnak ez a típusú formája. Ugyanis ő, mint a rák, az milyen? Ha ő nyer a test fölött, akkor mi történik vele? Elpusztul ő maga is. Őt ez nem érdekli. És ez itt jól látható módon a globális ökoszisztémába való belecsapás, de vastagon. Nem érdekli, hogy Brazíliában kiirtják az őserdőket, és az összes marhatenyészet ott van lent Brazíliában, a kiirtott őserdők helyén, és mi vásároljuk azt a marhahúst, és Magyarországon nincs marha, nem látjuk, hogy a szarvak hogyan fordulnak jobbra-balra. Az történik, hogy kipécézi magának azt a helyet, ahol a legolcsóbban ki tud termelni valamit. A brazil nádcukortól nem tudja magát az unió megvédeni. Mert olyan gazdasági rendszert épített ki, amivel nemcsak, hogy a magyar cukortermelést tette tönkre, de több ezer franciát is. Ugyanis ez arról szól, hogy ez a típusú farkastörvény ez nem veszi figyelembe azt, hogy a legnagyobb piaci érték - hogyha ezek már nem tudnak, csak pénzben gondolkozni - a termőtalaj, víz, meg levegő. Ennek van a legnagyobb piaci értéke a Földön.

És hogy mit tudunk tenni? Meg kell erősítenünk a családot, és a nemzetet. Hogyan? Hát szét vannak verve az emberek. Egymásnak vannak ugrasztva. Egy olyan társadalmi képletet hoztak létre az elmúlt időszakban, amivel egymásnak ugrasztották az embereket. Mit lehet tenni annak az érdekében, hogy ne ez történjen? Újra kell szervezni a családokat, és újra kell szervezni a nemzetet, méghozzá úgy, hogy a meglévő családoknál helyrehozva a problémákat, és gondokat, kisközösségeket kell tudni fölépíteni, meg kell őket terhelni egy csomó munkával. Méghozzá az egymás iránt érzett felelősségből, a szolidaritásból fakadó munkákkal és feladatokkal. Például mi önvédelmi csoportokat szervezünk, hogy a devizahiteleseket megpróbáljuk megvédeni, hogy ne lakoltassák őket ki. Magyarországon 750.000 embernek bedőlt a devizahitele. A három hónap határidő augusztusban jár le. Ebből 400.000 ember olyan, aki minden vagyonát veszíti el vele. Jól látható módon a rendőrség, az államhatalmi szervek, összejátszanak azokkal a bankokkal, akik körülbelül 10 millió forintos ingatlanokat átjátszanak kb. 3 millió forintért a saját birtokukba. A kihelyezett hiteleknél az árveréseken általában csak egy árverő jelenik meg, a többieket félretájékoztatják, illetve kizárják még a nyilvánosságot is, pedig az árveréseket általában kötelező nyilvánosságra hozni. Több példát is tudok erre mondani, hiszen a mi csoportunk ezt próbálja megoldani. És van, amikor a rendőrség áll ott, és azt mondják, nem engedik őket be, csak ha a 10.000 Ft-os illetéket kifizetik. Viszont a törvény azt mondja ki, az árverés nyilvános. Hogy bárki megnézhesse, hogy törvénytelenség történik-e vagy sem. S ebben a rendőrség az, aki közreműködik Magyarországon. És az történik, hogy a végén a bank, aki adta a hitelt, annak az alkalmazottaiból létrehozott behajtócsoport licitál az ingatlanra, háromszoros nyereségre tesz szert, az embert pedig megszabadítja az utolsó vagyonelemétől. Az egészben az a legmegdöbbentőbb, hogy ehhez pénzt az európai központi bank ad. S ettől a pillanattól fogva mindenki gondolkodjon el, hogy milyen is Magyarországon élni. Mi megpróbáljuk azt elérni, hogy az emberek értsék meg, hogy ha nem segítenek abban, hogy társadalmi ellenállással fel tudjanak lépni, például úgy, hogy pertársaságokat hozzanak létre - minden bankhoz létrehozunk, 500-1000 fős csoportokat, akik megbíznak egy ügyvédet, hogy a devizahiteles probléma ellen védeni tudják egymást. A bankok pedig perek pergőtüzében találják magukat, amikor hirtelen több száz per indul meg ellenük.

Ha az emberek devizahitelt vesznek fel, például svájci frankban, akkor mennyi devizához jutnak hozzá? Hadd segítsek: semennyit! Forintot kaptak. Becsapták az embereket Magyarországon. Akik ezt előkészítették, olyan törvénytelenséget követtek el, ami a legtöbb európai országban tilos. Ez szándékos megtévesztés. Azt mondták, hogy ez egy 4-5%-os stabil kamatozású dolog, és ezt a forint árfolyamingadozása nem fogja érinteni, és ez azért jó. De erről szó sincs. Ugyanis az történik, hogy fölveszel mondjuk 1000 svájci franknak megfelelő pénzt. Viszont ezt, amikor átváltják - ugye van egy vételi és egy eladási árfolyam, ahol a vételi az alacsonyabb, az eladási magasabb ár - neked eladási árfolyamon adják oda, aminek a végén nem az 1000 svájci frankot fogod megkapni, hanem a 890-et fogod majd megkapni. Majd akkor, amikor a törlesztőrészletet forintból kifizeted, az megint egy átváltással működik, és akkor a pénz kb. 20-25%-a eltűnik az átváltási folyamatok következtében. Ez még mindig csak a normál helyzet, ami már így is elég durva hitelt eredményez. Amikor elkezd a két valuta egymástól vándorolni, akkor hirtelen kétszer akkora lesz a hitel. Ha Magyarországon az emberek a devizahitel helyett forint alapú hitelt választottak volna, Magyarországon mindenki kétszer könnyebben tekintene az adósságaira. Egyszerűen átvágták az embereket, és ezt kormányzati szinten játszották le. Értsük meg, nincs jobb- meg baloldal. A Provident az a sárgáké, a behajtócégek egy jelentős része a sárgáké, a kötvénykibocsátás - az önkormányzatok kötvényt bocsátanak ki a saját épületeikre, tulajdonukra, és 6-10%-os recessziónál bevetik ezt az eszközt, ami a tökéletes bukást készíti elő, elveszítik minden vagyonukat és jogukat. A sárgák csoportjai mellett ott vannak a pirosak, s még durvábban, meg még keményebben a kékekkel összeszövetkezve, sőt, néha megosztva egymás közt az éppen aktuális dolgokat. Az emberek pedig még mindig elhiszik, hogy közülük lehet választani. S amikor elmentem Pécsre lakossági fórumra, és mondták, hogy a sárgák így, meg úgy, akkor tényleg megértettem, hogy a sárgák tényleg nem olyan galádak, mint a többiek, csak az a baj, hogy most azon választhatok, hogy a tarkólövéses fickó mellett döntök, vagy azok mellett, akik csak öt nap múlva fognak leölni. És az emberek ezt nehezen fogják föl. Az történt, hogy ők befizették az adót, betartották a törvényeket, a vezetők meg semmit. Ez amiatt volt, mert nem tisztáztuk, hogy kitől származik a jog, kitől származik a hatalom, és hogy kinek kell ezt valamilyen szinten működtetni.

Amikor azt mondtam, hogy szimmetrikus az épület, a mi egyéni elgondolásunk a következő: 176 egyéni képviselő az alsóházban, az emberek által megválasztva. Szó sem lehet pártlistáról! Van egy népszavazási kezdeményezésünk, keresztülment az alkotmánybíróságon, mert az alkotmánybíróság belátta, hogy a választójogi törvény alkotmányellenesen működik, ezért ügydöntő népszavazásra bocsátja azt, hogy a pártoknak lehet-e pártlistájuk. A mi véleményünk szerint felelősséggel kell tartozni az adott választókörzet lakóinak, és a végén szeretnénk elérni, hogy a visszahívhatóság intézménye biztosított legyen, tehát a politikusok ne tudják becsapni az embereket. Több országban működik a visszahívhatóság intézménye, és ez egy demokratikusan működőképes intézmény. S azt szeretnénk, hogy 100+30 ember legyen a felsőházban, olyan küldötti elöljárói rendszerben, ami közvetlen választással történik szintén, és ez lenne a társadalom véleménynyilvánítása, önellenőrző szerve, s ez az önellenőrző szerv tegye lehetetlenné azt, hogy Magyarországon a nemzetet felszámoló rendelkezések bármikor is törvényerőre emelkedjenek. Ebben 100 ember az itteni Magyarországról, 30 ember a határon túlról, mert ez egy közös nemzet, közös döntéssel, és az anyaországban zajló folyamatok határozzák meg azt, hogy tudunk-e majd kint segíteni. Mert Zürichnek is kell segíteni. Miben? Ott is vesznek el a fiatalok. Azt kell csinálni, hogy itt a fiataloknak úgyis kell nyelvet tanulni, tapasztalatokat szerezni, kiküldeni az óvónőt, hogy ott legyen az ottani magyar közösségben, a szép magyar nyelvet tudja tanítani az ottaniaknak, a német környezetben megtanul rendesen németül, keres egy kicsivel több pénzt, mint amit itthon eddig megkapott, hazajön, és ezt a tapasztalatát tovább tudja adni az ittenieknek. Ugyanez a papokkal, bármely egyéb mással. Az a lényeg, hogy minden magyar közösséget, ha külföldre is került, minél zártabbá, összetartóbbá tegyünk, s az legyen, hogy például a Picket ne a francia és az izraeli cég adja el kint - nekünk minden magyar termékünket, a tokajitól a pécsi borokig, vagy a debreceni termékeket a magyarok, a kinti magyarok közvetítsék a világ felé. Tehát akik kint tartózkodnak, az élő konzuljaink legyenek, miközben egy sokkal szorosabb kapcsolati tőkével kötjük őket magunkhoz. Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken és Erdélyben ugye megkezdődtek azoknak a csoportoknak a csatlakozása, akik a Magyarok Szövetségével felvették a kapcsolatot. Van, hogy már párt is csatlakozott a Magyarok Szövetségéhez, aki föl akarja adni pártjellegű működését, mert belátja, hogy ebben túl sok eredményt ott helyben a magyarság érdekében nem lehet tenni. Ott arra kértük az ottaniakat, hogy 5-10-20 évre mondják meg, milyen Magyarországot akarnak, s ebben ők milyen sorsot akarnak mondjuk a Felvidéken. Mondják meg! Rakjanak maguk elé célokat! Ha van egy település, ahol már csak 40% a magyar lakosság aránya, hogyan lehet elérni, hogy 75% legyen, mit kell ehhez tenni? Milyen programot kell összerakni annak érdekében, teszünk-e érte, megcélozzuk-e azt a célt, odarakjuk-e mögé a tartalmakat? Nincs végiggondolva a nemzet stratégiája sehol, és ezt kell tudni összerakni. Mi működtetjük ezeket a kis közösségeket, úgy látom, itt onnan kell építkezni. Ott kell a fejekben először rendet rakni, leválasztani azokról a struktúrákról, amit a televízió, meg a kormányzatok felé, meg a pártok felé közvetítettek, s el kell kezdeni dolgozni. Be kell látni, hogy itt a közéletet más csinálta helyettük. Más csinálta a gazdaságot, más csinálta a kultúrát, más csinálta a híreket, ezután nekünk kell. Amiből eddig kihagytuk magunkat, s nem cselekedtünk, hanem vártuk, hogy majd mások megcsinálják, azt felejtsük el, ne menjen ez így tovább! Ettől a pillanattól kezdjük el mi csinálni! S attól pillanattól csináljuk, akkor a tehetséges emberek újból kiválasztódnak, akik valamilyen szinten szervesen kötődnek már végre a közösséghez, és ezeket az embereket kell tudni beemelni az új vezetőink közé. A mostaniakat pedig teljes mértékben le kell cserélni. Úgy gondolom, a pártokban is vannak tisztességes, becsületes emberek, valószínűleg nagyon kemény fogságban, akiknek én azt ajánlom, hogy minél hamarabb meneküljenek, mert aki pártba lép be, az párt által vész el.

Ne adjuk fel szellemi önállóságunkat! Meg lehet érteni a katolikust, meg lehet érteni a muzulmánt, és meg lehet érteni a táltosdobbal éneklő embert is, és lehet mindegyiket megölelni, és lehet szeretni. Az a lényeg, hogy ha abban egyet tudunk érteni, hogy a következő magyar nemzedék hadd szülessen már ide le, s a lehető legjobb kondíciókkal tudja megindítani a jövőjét, akkor már egy közös nemzet vagyunk. Semmilyen fajta más jellegű megosztást nem tudunk elfogadni, és tessék becsülni egymást, a kutya mindenit! Ha a pártok tovább akarnak osztani, osszanak! Most 1200 magyar településen vagyunk jelen, az elkövetkező hónapokban megyegyűlések lesznek, nemsokára jön a hajdú-bihari, az első megyegyűlést Szolnok megye tartotta, amin 13.000 ember vett részt - de én nem tudom, hogy a pártoknak sikerül-e ilyet összehozni. Ezt teljesen amatőrök csinálták. Szívből, lélekből, lelkesedésből - rengeteg kétellyel, problémával, küzdelemmel - ez egy közösség- és személyiségfejlesztő tréning. Leválasztjuk őket most a Mátrixról és a valóságos világba elkezdjük őket bekötni. S amikor a kritikus tömeg megérkezik a valóságos világba, akkor visszaszólnak a Mátrixba, hogy akkor a Mátrixnak most vége van. Azt mondom, hogy legyen Magyarországon demokrácia, és legyen minden nemzet szabad! De a katalán és a baszk is legyen szabad, és mindenkinek végre be kell látni, hogy a nemzeti struktúrák a legfontosabb minták, hogy hogy kell emberként élni. Igazi komoly tapasztalások, a múltból hozott tartalmakkal, mintákkal, a legtöbb tudás ezekben a csoportokban gyűlik össze. A nemzetek valójában nem mások, mint tudásgyűjtő folyamatok. Aki ezeket akarja fölszámolni, az valami 5%-os tudásszintre akar minket visszalökni a mostani 100%-ról. Ahogy a természet mintázata van, a biodiverzitás, a fajok sokszínűsége, ami biztosítja az élet továbbmenetelét, az emberi kultúra továbbmenetelét a nemzetek sokszínűsége tudja biztosítani, a nemzetek sokszínűségét a kisközösségek sokszínűsége tudja biztosítani, a kisközösségeket pedig az egyéneknek a fantasztikus sokszínűsége és kifejezési lehetősége biztosítja. Nekünk ez kell: testben, szellemben, lélekben folyamatosan gyarapodó ember - és csupán azért, mert egy párt azt mondta, hogy ezt most nem lehet, azért most mi nem fogunk leállni. És hogyha azért, mert az unió azt mondja, hogy most ti szépen ki fogtok halni, mert olyan szerződéseket írattunk eddig veletek alá, azt tudjuk rá mondani, hogy velünk nem íratott alá még senki semmit. És a magyar ember először kér. Tehát még egyszer mondom, senki ne érezze úgy, hogy hú de radikális dolog, amiről én itt beszélek, a magyar ember mindig először kér. Mi feltérképezzük, azt, hogy a magyar nemzetnek a sorsa most, jelen pillanatban min áll vagy bukik, ezzel meg fogunk keresni mindenkit, meg fogjuk keresni azokat is, akik aláírták ezeket a szerződéseket, és azt fogjuk mondani, hogy ezeket a pontokat tessék megváltoztatni, mert ez a magyar nemzettest fizikai újratermelődését megakadályozza. Mi ebben szeretnénk maradni. Sokan azt mondják, mekkora kemény politika, amit mi végzünk. Hát ha az politika, hogy azt mondjuk, hogy a nemzet mondja már ki egyszer az önrendelkezését, és hogy hová akar tartani, az úgy látszik, borzasztó, és hogyha azt mondjuk, hogy mi szeretnénk életben maradni, és szeretnénk, hogy a következő időszakban 12-13-17 milliós magyarság legyen, akkor akár itt a 93.030 négyzetkilométeren - hogyha ez politika, akkor jó, akkor legyen ez az. De azt mondom, hogy a politika most jelen pillanatban egy ilyen pátoszos gazember fílinget hozott össze magának. Mi szeretnénk visszavinni ezt a magyar nyelvi jelentésére, azt pedig úgy hívják, hogy KÖZ-ÉLET. A köznek az élete. És szeretnénk, hogyha közünk lenne ehhez a közélethez. Azok a pártok és a hozzájuk csatolt ún. civil hálók - ami nem létezik, hiszen döntő részben a pártok felügyelik, a szakszervezeteket is pártok felügyelik, ki a sárgákhoz van bekötve, pl. a gazdaszervezetek, ki a pirosakhoz, mint az MSZOSZ - itt nem látszik, hogy lenne ez párton kívüli. Tehát a pártok jól látható módon kiépítették a hatalmi struktúrájukat, hogy az emberek ne tudják az önszerveződést megvalósítani. De mi ezt csináljuk. Ha a Magyarok Szövetsége lapot olvassa valaki, láthatja, hogy ez a társadalmi önszerveződés lapja.